Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

2006.02.21.
pm

Utáljatok, gyűlöljetek. Nekem akkor is szimpatikus fazon ez a Gyurcsány. És mivel még életemben nem idéztem senkit hosszan, ezért most megteszem. És csak azért, mert száz százalékosan egyet tudok érteni vele.

Én – és még sok Black-Out kedvelő társam – ismeri Apró Antal úr egyik unokáját – maximum nem tudja róla, hogy Ő az. Pedig a csávó nagyn rendes, hatalmas szíve van, és, és… nem is beszélek többet. Csak szeretném azt hinni, hogy az, hogy mivel foglalkozott a nagyapád, az egy nap nem lesz fontos. Olyan ez, mint amikor az átkosban azért nem juthattál előre, mert nagyapádnak zsíros földjei voltak. Mi ez a hülyeség?

És akkor álljon most itt az idézet:

Közben látom, hogy tegnap egy vidéki polgári kör vendégeként Áder
János annak a reménynek adott hangot, hogy az 56-os forradalom 50.
évfordulóján nem egy olyan ember mond beszédet, aki benősült az Apró
családba. Hát, mit is mondhatnék, ez „apák és fiúk” elborzasztó
történetére emlékeztet. Szégyenteljes megjegyzésnek gondolom a magyar
demokrácia tizenhatodik évében bármely politikustól.

Arról már nem beszélve, hogy magánemberként sem értem, hogy az én
politikai meggyőződésem, alkalmasságom arra, hogy bármilyen szerepet
betöltsek, milyen összefüggésben van azzal, hogy kit szeretek. Miért
gondolja azt bárki, az ellentmondásos 20. század után, hogy valakit
lehet és kell büntetni, felelősségre vonni a felesége nagyapja által
betöltött politikai szerep vagy meggyőződés miatt? És meddig kell még
cipelni ezt a terhet? Ki adhat felmentést és ki megbocsátást egy el nem
követett bűnért? Hacsak a szerelem nem bűn? Az én lányom is cipelni
fogja ezt a terhet? Ha majd tíz év múlva járni fog egy fiúval, akkor a
fiú édesapja meg fogja majd kérdezni, hogy lehet-e egy ilyen lánynak
udvarolni? Hol van ennek a vége? Tényleg egy ilyen országot szeretnénk?
Tényleg az indulat és a kirekesztő felsőbbség az, aminek itt uralkodnia
kell? – Gyurcsány-blog

És mondom, nekem tetszik a Gyurcsány-blog. Remélem akkor is folytatódik, ha elveszti a választást – és akkor is, ha megnyeri.

Jólmegmondd Te is!