Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Ma loggoltam be ide utóljára, és ilyenkor az embernek olyan furcsa érzései vannak. Hiszen azér több, mint 2 éven keresztül ide jöttem, majdnem minden nap. Naon egyszerű művelet, csupán be kell írni a böngészőmbe, hogy freeblog.hu, aztán a böngészőm kitölti a mezőket, nyomok egy okét, és már bent is vagyok. És akkor írhatok. Ki. Magamból. Majdnem mindent. És akkor most elmegyek innen, mert abbafejezem a blogolást. Ez a kis valóságdarabka pedig megy a szeméttelepre, egy idő után senki sem fogja olvasni.

Ma három éve kezdtem blogolni. 10 hónapig a blogsopton laktam, és aztán költöztem ide a freeblogra, 2003. decemberében. És egészen a mai napig ide jártam be, hogy hülyüljek, szomorkodjak, bármit csináljak. Ez volt a kreatív hely, ahol bizonyos határok között bármit meg lehetett tenni. És most akkor mától már nem lesz.

Na, azért be ne szarjatok, drágáim, mert azért vagyok annyira egoista, hogy ne hagyjam abba, és nyomjam tovább. Csak azért megyünk el innen, hogy egy színesebb, szebb, jobb, szagosabb helyre költözzünk. Szal akkor gyerünk, mindenki szedje össze a cókmókját, IP címek, cookie-k, pixelek, egerek és egyebek, és mindjár mondom, hogy hova kell átszállni. Már vár a mozdony, a váltók beállítva, a szemafor pedig zöld jelzést mutat. Üdvözlet mindenkinek egy olyan világban, ahol a kommentek működnek, és nem múlnak el az idővel, ahol szép és egyedi a dizájn, ahol saját a domain, és különbenis.

Én megköszönök itt mindenkinek mindent, különösen a mr. a-nak, mert ő velem szemben állandóan segítőkész volt.