Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Az elso napon keszult azt hiszem, a francia uton. Ebben a faluban szalltunk meg, Hontanas a neve. Aztan derult ki, hogy ez a tipikus spanyol falu, es ez pedig egy tipikus spanyol templom. Valahogy furcsak errefele a templomok. Nem festik le oket, mint nalunk, hanem az eredeti barnas-voroses ko szinet hagyjak meg az epuletnek.

Hat, a csapat tobbi tagja feladni kenyszerult a kuzdelmet. Ez is megtortenhet, csak azt nem gondoltam volna, hogy velunk is. (Elotortenet: Krisztianek (=Krisz, kedvese + Pali) nehany nappal korabban eloztek le engem, mert en egy angol-dan-francia-cseh csapattal kivantam maradni nehany napig, akik kevesebbet mentek. Igy aztan a tesok elorementek, abban allapodtunk meg, hogy majd beerem oket Leon utan.)

A helyzet az, hogy Palinak beadta a kulcsot a hata, Krizis kedvese is mar egyre nehezebben birta, igy aztan ugy dontottek, hogy attetetik a jegyuket csutortokre, es csutortokon Barcelonabol hazarepulnek.

Nagyon sajnalom, hogy igy jartak, habar igyse-ugyse talalkoztunk volna Budapestig – hiszen ennekem nem kell sehova sem sietnem, ok pedig amugyis elobb ertek volna az ut vegere. Most eppen Astorga-ban vannak, mintegy 40-60 kilometerre Leontol, egy napot dekkolnak Barcelonaban, es aztan irany Budapest.

Hat sajnalom, fiuklanyok, hogy igy tortent. Vigyazzatok magatokra…

Ma sikeresen megerkeztem Leonba, ami azt jelenti, hogy mar csak 300 kilometer van hatra a Caminombol. Tegnap egy kicsit jobban megnyomtam az iramot, es osszesen 36 kilometert gyalogoltam. Ez lehet, hogy soknak tunik, es egy kicsit talan megeroltettem magam, ugyanakkor az ember igen konnyen megszokja az utonleves kihivasait.

Azert nyomtam le annyit tegnap, hogy minel kozelebb legyek Leonhoz – hogy ma minel kevesebbet kelljen mennem, es minel korabban erkezhessem meg. Ennek ellenere csak fel nyolckor tertem magamhoz – talan a faradtsagnak koszonhetoen, es csak nem sokkal kilenc elott kezdtem neki a mia 18 kilometeres adagnak. Es ez a rovid szakasz is igencsak megviselt, foleg fizikailag. Vannak ilyen napok, amikor nem megy. Amikor nem sikerul felvenni a ritmust. Nem tudom, minek koszonheto ez, de ma ilyen napom volt. Az ido lassan haladt, a kilometerek pedig meg lassabban fogytak. Szamoltam vissza a falvakat, hogy mostmarcsak ot, es negy, es harom… de sokkal messzebb ereztem magam Leontol, mint eddig barmikor. Sikerult a szieszta kozepere megerkeznem, es alig talaltam meg az albergue-t. Szerencsemre belebotlottam egy nagy terkepbe, es onnan mar konnyu dolgom volt lett volna, ha az utcanevek rendesen ki lennenek tablazva. Persze nincsenek. Nem tudo, miert, de ugy erzem, hogy ez azert alapkovetelmeny.

Es igazibol nincs kedvem holnap tovabbmenni. Szeretnek egy napot meg maradni. Bemenni egy kicsit a tortenelmi varosreszbe, es fenykepezgetni, meg csak ugy logni. Innentol mar nicns ertelme rohannom, tenyleg nincs. Eppen ket het mulva kell Santiagoba erkeznem, es az utolso napra csak 5-10 kilometert fogok hagyni, hogy elokeszithessem a Kedvesem erkezeset, megtalaljam az aznap esti szallasunkat, stb. Es kjet hetem van odaerni. Ez azt jelenti, hogyha napi 25-t megyek, ami teljesen atlagos, akkoris 12 nap mulva erkeznek meg, ami pedig korai. Nagyon korai. Ezerthat lassabban kell haladnom. Ami nem baj. Kisebb tav, lassabb sebesseg, tobb ido az elmelyulesre.

Mostmar csak azt kell elintezni, hogy holnap este is itt maradhassak pihenni, es erot nyerni – meg egy kicsit kikapcsolodni.

Az út: Mansillas de las Mulas határában

Szépen lassan elmarad mögöttem de las Mulas is. Az önkormányzati alberguében szálltam meg végül. Reliegosból ide jöttem, mivel az a falucska nem tetszett, vagyis nem igazán felelt meg az elvárásaimnak. Most átkelek az Esla folyón, ami itt folyik el a város mellett, majd körülbelül tizennyolc kilómétert kell gyalogolnom ahhoz, hogy Leónba érjek.

Az időjárás teljesen többesélyes: jelenleg felhős, habár reggel megint láttam napot, ugyanakkor későn keltem. (Valamiért a hatos ébresztőt kinyomtam, pedig azért mégiscsak szerettem volna korán megérkezni. Ehelyett fél nyolc után keltem föl.) Most háromnegyed kilenc van, és most fogok neki a mai szakasznak, tehát valószínűleg 1 óra felé érkezem meg Leónba, és utána addigra már szerintem kitisztul az idő. Tegnap is ugyanezt eljátszotta, hogy délelőtt felhős és délutánra pedig már nagyon jó idő volt. Szerintem kb. ugyanez lesz a mai menetrend is. Persze lehet, hogy nem, elkezd mindjárt zuhogni, de mivel Spanyolországban vagyunk, ezért ez kevéssé valószínű.

Tegnap megérkezés után nekiálltam kaját gyártani, és beugrottam egy boltba. Tusfürdő és ketchup: ez volt a vásárlási listámon, és ezeket sikerült be is szereznem. (Közben egy bácsi mellett haladok el, aki a folyóparton horgászik… kérem szépen, így is lehet.) És ilyen sajtos, virslis piros színű paradicsomos tésztát készítettem, hogy valamivel csillapítsam éhségemet. (Most itt nekem tényleg akkor tényleg le kell menni? Kérlek szépen, ha erre mutat a sárga nyíl, akkor erre kell menni.) Beszélgettem megint egy dán hölggyel, aki tanárnő Koppenhágában, és tulajdonképpen megint a szokásos volt a menü. Beszélgettünk a saját út-tapasztalatunkról, meg ilyenek. Aztán tusoltam, meg mostam és olyan 10 óra felé nagyjából-egészében el is aludtam. Ennek ellenére nem sikerült időben kelni, de igaziból szarok rá, körülbelül ennyi. Nem vagyok semmihez kötve, az időhöz pedig a legkevésbé.

Krisztiánék közben letették a pénzt Leónban az egyik alberguénél, gondolom ott, ahol ők is megszálltak. Én egy picikét szeretnék körbenézni a városban, és azért szeretnék, naplementét fényképezni, meg felmenni a környező vidékre, és onnan fényképezni a várost. Mivel a templomi, illetve az egyházi alberguék elég korán zárnak, mondjuk 10 órakor, ezért én egy önkormányzati alberguet néztem ki, ami azzal büszkélkedik, hogy non-stop nyitva van. Szóval, valószínű, hogy ott fogom magam meghúzni ma éjszakára, ha odaérek. Már pedig úgy tervezem…