Az út: Murias de Rechivaldo körül
Dehát ezek a “teljesen egyedül”-ök mindig csak tervek és igaz, hogy a tegnapi útdarabon egyedül mentünk végig, de Astorga előtt három kilométerrel megint összefutott a korábbi hármas, tehát Kinga, Csilla és én. Tulajdonképpen együtt mentünk be Astorgába, aminek egészen elképesztően szép katedrálisa van. Sajnos csak úgy, mint a leóniba ebbe sem volt alkalmam bemenni és belülről megnézni, talán majd legközelebb, ha egyáltalán lesz legközelebb. Egyre inkább affelé hajlok, hogy lehet, hogy még egyszer meg kéne csinálni az utat, habár még hol van a vége.Tegnap négy felé értünk be a városba, ötig letusoltunk meg összerendeződtünk és ötkor kimentünk vásárolni. Én vettem két üveg bort, meg két kólát, meg ilyen alapvető élelmiszereket, amikből éppen fel kellett tölteni a hiányt. Tegnap este Kinga főzött, ilyen zöldséges tészta volt a menü, penne tészta. Jól bezabáltunk belőle, és baromi olcsón megúsztuk, mert volt vagy egy euró az egész fejenként. Szal három-négy euróból megúsztuk az egészet, és nagyon finom volt. Aztán összeraktam a menetrendet az elkövetkezendő tizenegy napra, és igencsak örültem, amikor megláttam, hogy naponta harminc kilométernyi távot nem kell teljesítenem, tehát nincs olyan nap az elkövetkezendő tizenegy nap folyamán, amikor 30 kilométert kellene mennem, és az nagyon jó. Nem fogom megerőltetni magam annyira, és úgy néz ki a dolog, hogy az utolsó nap kijön úgy, hogy valóban csak öt kilométert kelljen megtennem, mielőtt dicsőségesen Santiagóba érek. Tehát most már van terv is, a mai nap pedig a meditálásé, a gondolkodásé. Kinga előre ment, jelenleg egyedül vagyok az úton. Körülbelül fél hatkor keltünk és negyed hét felé indulhattunk el, most háromnegyed hét van. Astorga most már mögöttem, és megérkeztem az Astorga utáni első faluba. Hamarosan pedig gyönyörű napfelkelténk lesz. Szép lesz, nagyon szép.