Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Nézzük, mi történt ma, csupa jó meg rossz dolog.

+ Először is, de försztofól kiégettem az El Caminós képeket DVD-re, és annyit de annyit fényképeztem egy éve (sok szart is, persze), hogy csak az út első huszonöt napja fért rá a lemezre, a nyaralás részére már új lemezt kell majdan égetnem. Mindez azért tartott ilyen sokáig, mert minden ágálás ellenére tagmániás vagyok, és jól kell beteggelve lennie a piktúráknak, mert különben harapok. Ezzel aztán jó sok idő ment el, de erőfeszítésemet siker koronázta.

- Nem csíptem meg életem első licitjét az ebay-en. Egy iPod nano, FM transzmitter, Nike+ Sport Kit, Nike Armband-ra ment a licit. Gyűlöletes, hogy tegnap még 90 dolláron állt az egész, és ma meg 194.50-ért ment el a cucc – nem nekem. Az egész licitet kurvára nyomonkövettem, és beállítottam egy sznájpot az Auction Hunterrel, ami annyit csinál, hogy licit vége előtt öt másodperccel bemondja a mi árunkat (ami persze három dodóval magasabb, mint a jelenlegi ár – ez a sznájp). Szóval a vége előtt egy perccel 190 dodón áll a licit, mondom, akkor legyen a vége 192 és akkor becsúszó szereléssel elvisszük az egészet, csókolom, köszöntem, lehet postázni, ti meg, hülye amerikaiak, basszátok meg, Zeusz vagyok Közép-Kelet Európából, és computer-aided snipe-olást hajtok végre. Mostmár csak azon kell izgulni, hogy a posta el ne lopja a pakkot, meghogy az eladó tényleg ráírja, hogy PROMOTIONAL MATERIAL, mert akkor van esélyem arra, hogy nem kell rá vámot meg áfát fizetnem. De nem, de nem, mert valaki rászórta a vége előtt egy perccel a 194.5 dollárt, és akkor én cseszhetem a saját kis százkilencvenkettőmet.

+ Az előbbieken felháborodva aztán azt mondtam, hogy a kurva anyját a mindenkinek is, és elkezdtem vadul vásárolni az íbélyen, hogy nehogymár megmaradjon az a pénz, amit a nanós csomagra szántam. Döglődik már egy pettyet a Májti Egerem (ami a világ legjobb egere, és nekem szüntelenül bejön), ezért aztán veszek mégegyet (fakk konzumtársadalom). Ez az Egyesült Királyságból érkezik, remélhetőleg jövő hét elején. És mivel kezdek csúnyán terpeszkedni itt a vincseszteremen (ezért is volt szükség DVD írásra), ezért vettem az íbélyen egy 320 gigás LaCie hordozható vincsesztert, szállítással együtt nevetséges harmincezer körül. Itthon a 160-as kerül ennyibe, szóval csókolom. Mindezzel egyidőben elkezdtem nézni a Harman Kardon Soundstickseket, ami szerintem nagyjóság, ahogy a legújabb szleng mondja: instant get. Kb 2/3 áron iderepül Angliából. Nevetséges, bazmeg.

- Íbélyes pályafutásom második pörcsisze volt a kedvesem iPod minijébe való új akksi vételezése, mert szegénykém már kezd lihegni. Már az akksi, érted. Találtam egy eléggé érthető sztepbájsztep módszert a neten, hogy hogyan is kéne ezt a dolgot megügykezelni, konzultáltam a beszmeken az okosokkal. Mondtam nekik, a sok technogeek agynak, hogy bölcsész vagyok, és szívesen fizetek ezér a tízperces műveletért egy ezrest és/vagy sört. Megkérdezték, hogy milyen műszaki tetteket vagyok képes végrehajtani. Válaszomban kifejtettem, hogy műszaki tevékenységi köröm kimerül abban, hogy képes vagyok vincsit cserélni a pécémben, ha muszáj, és ki tudok cserélni egy hang, vagy videókártyát, ha kifutott a papír a slozin, akkor új tekercset tudok betenni, és jelentem, olajcserében is egészen jó vagyok. Erre az a felelet jött, hogy ha ennyire advanked vagyok, akkor a leírás alapján képes leszek megoldani. Nos, nekiláttam. A szétszerelés valóban isteni, de össze semmiképpen nem megy. Nem tudom ezt a fránya logic boardot visszatuszakolni a kék házába. Meg vagyok lőve, és két akkora csavarra kell vigyáznom, ami a húgyvezetékemben elfér egymás mellett, hát mivagyok én baszkikám. Holnap advanked műszaki szakik segítségét kell igénybevennem. Szoptam is vele, meg még fizetnem is kell, pont ezt akartam elkerülni.