Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Tegnap rengeteget dolgoztam, de olyan furcsán jólesett. Megvoltak a kis “kummantások”, amikor ránéztem a fórumokra, és végignyáltaztam a netvibes engem érdeklő passzusait, de ez volt a treat. Dolgoztam 45 percet, 10 percet böngésztem, és 5 percet pihentem, aztán ment az egész elölről. Hosszabb fordítási projektekkor az egészségem megőrzésére a MacBreakZ nevű applikációt használom, bírom ajánlani.

A munka végeztével pihenőképpen rá akartam gyújtani. Már terveztem, hogy milyen jó lesz kint állni az udvaron, és letüdőzni a füstöt, és kifújni, közben pedig a párkányunkat támasztani félseggel, miközben a kezem akkurátusan Al Bundy stílusban pihen a zsebemben.

Felöltöztem tehát, hol a farmerem (pénteken tettem ki a lábamat a lakásból utóljára), és, és… péntek… Pénteken elszívtam az utolsó cigarettámat is… Na nembaj. Volt itt valahol tartalékban két szivar, majd egy olyat. Hosszabb ideig tart, dehát majd kezelem a problémát, amikor aktuális lesz. Kibontom a szivart – szétporlad. Nyilván évekkel ezelőtti pörcsisz volt, a zsákom elejében utazott Franciaországba, meg vissza is, nem csoda, ha megfáradt. Na sebaj, kinyitom a másikat is, de már tudtam, hogy ebből nem lesz szivarozást. A mintegy negyedkiló dohánylevelet kidobtam a kukába.

És aztán rájöttem, hogy az lenne a legjobb, ha a stresszt pl. nem bagózással vezetném le, hanem… hanem nem bagózással, és kész. Ennek megfelelően aztán nem vettem fel a kabátomat, hogy az utcán cigarettát vételezzek, hanem levettem a nadrágomat is, olvastam egy kört, és dolgoztam még. Ugyanis a feltételezésekkel ellentétben meg tudom állni, hogy ne gyújtsak rá. Mert én partiszmókernek indultam tizenpár éve, és azóta is ebbe a csoportba tartozom. Partiszmóker, Social smoker, egyremegy.

Egy végtelenül aranyos és igaz listát találtam rólunk a facebookon, muszáj megmentenem. Időnként azért érdemes visszanézni, hátha bővül…

You Know You’re Hungarian…

1. When you use sour cream more than ketchup.

2. When your parents come to visit for 3 weeks and you all stay in a one bedroom apartment.

3. When feeding your guests is your main priority even if they claim they’re not hungry and in which case you get slightly offended/upset that they don’t want your hospitality.

4. When someone says that Hungarian “is like Russian and all those other Slavic languages,” and then you have to go into great detail about the origins of Hungarian with a scolding history lesson.

5. When Paprika is just as important as salt & pepper on the table & in food.

6. When you know what Unicum is and prefer it over Jagrmeister.

7. When it’s shocking for you to realize that TV channels of foreign countries don’t broadcast full live coverage of kayak-canoe and water polo world championships in prime time.

8. When you tell someone that you are Hungarian, they ask “Are you hungry?” Then you congratulate them on being the millionth person to say that to you.

9. When you’ve heard, “If you’re hungry, why not go to Turkey?” at least once in your life.

10. When you have a relative who’s named Attila. Or Jozsef. Or Janos. Or Laszlo. (more…)

Ma problémám volt az input szóval. Most nem egy USB inputról volt szó, hanem egy adott embertől (mondjuk egy projektvezetőtől) érkező inputról. Hát ez mi legyen? Hála Istennek, van nekünk egy unrivalled, undisputed heavy weight champion-unk, amikor szarmaszatolásra kerül a sor: Dezső bátyánk. Ő mondta meg most is a frankót: hozzájárulás. Ilyen a bullshitgenerátorok élete. Aztán kaptam egy olyen verziót is tőle, ami természetesen nem kerül bele a fordítás alatt álló dokumentumba:

input – azon dolgoknak bele való helyezésének ügyében történő eljárás lefolytatása

Dezső természetesen választ is kapott a megfejtésére, respektációm kifejezése okán.

I’m blown to pieces. Hands down, master.
Bullshittistically yours,
G.

Exit.

It’s confession time: Az ilyen corporate melóknál egy-egy elbaszottabb mondat fordításakor csalunk. Nem gyakran, csak néha. Bebörrentjük a random bullshit generátort, lepermetezzük az adott mondat fordítás-ablakát némi fospermettel, körbenyaljuk az elejét meg a hátulját, hogy szépen (láncszemszerűen) illeszkedjen az előző és a következő mondathoz, kicsit felpolírozzuk még egykét ilyen BS kifejezéssel (hatékony problémakezelés, akadálymentes feladat delegálás, rendszeres visszacsatolásra való igény, állandó folyamatoptimalizálás), hogy csillogjon, majd lehúnyjuk a szemünket, és megnyomjuk a következő fordításszegmensbe vivő billentyűkombinációt.

A túloldalon lévő olvasó/felhasználó meg felkiállt, hogy OMG, LOL, ekkora bullshittet ideszarni. Ilyenkor a fosíró fordító örül, mert az üzenet hibátlanul célbaért: az eredeti szerző vakítani akart, és ezt sikeresen vittük át a másik nyelvbe.

Vállonveregetés. Exit.

And the man in the rain picked up his bag of secrets, and journeyed up the mountainside, far above the clouds, and nothing was ever heard from him again, except for the sound of Tubular Bells.

Munka közben Oldfield – priceless.

Érdekes link: http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=140206309501 Három millió dolláros licit, 300.000 CD és 3 millió bakelit. Szép gyűjtemény.

Kész, gyerekek, Vegafood junkie lettem. Amióta stabil állásom van (hehe), azóta ide a munkahelyemre rendelek tőlük nap mint nap. Csak és kizárólag az indiai részlegről. Állati jókat főznek, grammra kimérik a kaját, és megmondják, hogy mennyi kalóriát fogyasztok, így aztán nagyjából tudom, hogy este mit ér vacsizni.

Ma például teljessen rendbenlevő Pirított cékla, káposzta, burgonya ghíben + Natur hosszúszemű baszmati rizs volt a dobozomra írva. Két percen keresztül nuke-oltam őtet a mikróban (amit már ugye nem lehet tovább tweak-elni), mire egy nagyon kellemes hőmérsékletű kaját kaptam. Hús mentes, és jó fűszeres. Csíp. De nem úgy, mint a mi fokhagymás-pirospaprikás-borsos mischungunk, hanem úgy szpáhi odabaszós módon. Indiai elefánt módjára. Nyoma sincs az Erős Pista feelingnek, amit a kínai kifőzdékben lehet tapasztalni, ez teljesen más. Még mostis lázong egy kicsit a gyomrom, de milyen karakteres íze volt már. És egészen pontosan 544 kalóriát fogyasztottam ebédre. Ezt tudni a magamfajta 30+-os BMI-vel megáldott figurának – priceless.

Holnap is Vegafood lesz, meg azutánis. Pénteken is. És ez a négy napos kajálás nem került többe, mint 3500 HUF. Borravalóval, getszi. Ez milyen. Relatíve olcsó, nem lax dugig meg tőle, karma-free kajákat eszel (ez érdekel a legkevésbé amúgy), húsmentesen élsz (amúgyis eszem elég húst akkor, amikor nem Vegafoodot zabálok), sok zöldsi, kiporciózott kalóriamennyiség. Vegafood rocks! Egyetlen hátránya van csak: ha x napon Vegafoodot kívánsz kajálni, akkor x-1. napon reggel 9-ig le kell adni a rendelésedet. Ésszel előre kell rendelni, mert bizony hányszor aludtam már át a vasárnap reggel 9 órási határidőt. És akkor nincs ám Vegafood hétfőn!