Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

A különböző mekes pletykaoldalak szerint a szeptemberben érkező Snow Leopard (a mostani Leopard kicsit újrarajzolt és felturbózott változata) immár Golden Master státuszba ért (ez, hogy a teljesen fogalom nélküliek is értsék, azt jelenti, hogy a fejlesztés befejeződött, mostmár csak forgalomba kell hozni a terméket). Ennek fényében úgy döntöttem, hogy ha már a bétákat voltan szíves kihagyni, akkor felrakom a GM-et, de nyilván nem a működő rendszer helyére, hanem inkább mellé.

Fel is mentem a kedvenc torrentoldalamra, leszedtem a hatgigás installt. (Azóta szorgosan seed-elek.) Mivel nem hiszek az optikai médiában, ezért nem dévédére írtam az installt, hanem egy külső vincsire állítottam vissza a csomag tartalmát, és így a külső vincseszteremen lévő telepítőcsomagot úgy látta a rendszerem, mintha egy DVD lemezt nyomtam volna be az optikai olvasóba. (Mindez természetesen partícionálás és nagy vuduvarázslás nélkül olyan módon, hogy a külső vincsin a többi adat nyilván olvasható/írható.) Mivel azonban nem tudtam hirtelen összefüggő tíz gigát csinálni a külső vincsijeimen, ezért jött az ötlet: a Snow Leopárd a kártyaolvasómba dugott 12 gigás memóriakártyára fogom telepíteni.

Indítom is az installot, megadom neki a céleszközt, erre mondja, hogy hát Disk Utilityben meg kell formáznom úgy, hogy GUID partíciós táblája legyen az SD-kártyának. Ez megtörtént, majd nekivágtam az installnak. Szép lassan felcsúszott az új operációs rendszer. Egy USB-s külső vincseszter volt a telepítés forrása, egy SD kártya pedig a cél. És ment, mint a karikacsapás. A legfurcsaságabb az egészben az volt, hogy installt követően nem volt újraindítás, hanem az SD-kártyaolvasó LED-je szépen villogott, majd betöltötte az új oprendszert. Én mondom nektek, csodálatos korban élünk. Ha valaki esetleg Win-t kíván USB-re telepíteni, annak sincs akadálya, persze kicsit összetettebb a folyamat, mint a fentebb vázolt.

Azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a szervizekben az inteles Mekeket úgy javítják, hogy van egy külső vincsi, amin rajta van egy alap Leopárd, meg az összes ilyen diagnosztikai eszköz. Ha bejön bármilyen mek, ami 2006 óta forgalomba került, akkor fogják, szépen rácsatlakoztatják USB-n keresztül ezt az okos kis vincsesztert, és külső meghajtóról indítják el a masinát. És az oprendszer mindent röhögve lekezel, mert ugye mindegyik mek ugyanazokból a hardverelemekből épült fel, és nem fog a Leó sikoltozni, hogy márpedig én ezt a hangkártyát vagy videókártyát nem ismerem. Ez pl. egy kifejezett előnye az Apple-féle zárt világnak.

A Snow Leopard meg jó lesz, de így másfél órás basztatás után semmi extra.