Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Egy könnyed ujjgyakorlattal térek vissza én most. Elmondom nektek, autósoknak és gyalogosoknak, meghát a kerekeseknek is, hogy miért érzik a bájkerek feljogosítva magukat arra, hogy gyalogok között cikázzanak át, lefosva a keresztforgalmat, a villamost, a buszsávot, és a pirosat. Főleg a pirosat.

FULL DISCLAIMER: Posztíró nem gondolja, hogy a kerékpárosok szabálytalanságainak okai megalapozottak, önmagára nézvést két alapszabályt tart kötelezőnek: ne járdázz, ne pirosazz. Ezeket aztán konzekvensen gyakorolja.

1) A hírekkel ellentétben a kerékpárt nem gázpedálhoz kötött OTTO-motorral gyorsítják, hanem izomerővel, és az ember, ha már felküzdötte magát harminc köré, akkor szereti ott is tartani a sebességet. Sokszor fáj nem belesuhanni a piros lámpa utolsó tíz másodpercébe, amikor már nincs keresztforgalom, a könyv szerint pedig meg kéne állnia az ember gyerekének. Csak azért, hogy 20 másodperccel később nulláról kelljen megint felpakolni a sebességet. Ezért inkább belesuhannak a pirosba.

2) A kerékpárosok azt hiszik magukról (a tézis megalapozottságának vizsgálata nem posztunk témája), hogy organikusabb részét képezik a közlekedésnek, csak mert nem ülnek burokban, és járművük nem az orruk előtt két méterrel végződik. Mivel szerintük integránsabb részei ők a közlekedésnek, ezért inkább a kereszteződés előtt közvetlenül szeretnek megállni, ahonnan jobban átlátják a forgalmat, és követik el szabálytalanságaikat.

3) A városi piros lámpák abszolút nem a kerékpárosokra vannak tervezve. Nincs kerékpáros zöld hullám, ezért pl. a belvárosban tulajdonképpen lámpánként meg kell állni, sokszor olyankor is, amikor simán lehetne menni. Ilyen pl. az a szitu, amikor balról nagyívben hajtanak rá az autók a körútra (Nyugati felüljárónál az Oktogon irányában). Ilyenkor persze, hogy a körúton piros a lámpa, de egy kerékpáros simán elférne a bekanyarodó autók mellett. (lásd még: ötös pont). Adott helyzetekben sokkal életszerűbb lenne kerékpárosoknak szánt segédjelzések alkalmazása. Pl. bizonyos esetekben így lehetne engedélyezni a jobbra kisívben való kanyarodást is.

4) A kerékpár könnyebben manőverezhető, mint az autó – kisebb kanyarkör, közvetlenebb irányítás, etc. Ezért aztán a kerékpárosok olyan mozdulatokat is megengednek maguknak, amik autóból nézve életveszélyesnek tűnhetnek. Sok esetben nem azok.

5) A kerékpár egy nyomtávos műfaj, ezért szinte bárhol elfér. Autók tükrei között, és egyáltalán. Az esetek 90 százalékában a jobbra kisívben való kanyarodás akkor is kivitelezhető, ha a keresztbemenő forgalom teljesen fullon van.

Nos, a fenti öt ok kevert és együttes alkalmazása az, ami miatt a kerékpárosok könnyebben kaphatók némi szabálytalanságra. Ha egyszerűen fáj megállni, akkor az ember igyekszik a megállás pillanatát elodázni, és minél közelebb kerülni a kereszteződéshez, hogy tájékozódjon a keresztforgalom milyenségét illetően. Mivel a kerékpáros (saját elképzelése szerint) jobban átlátja a forgalmat, és járműve könnyebben irányítható, ezért merészebben vállal be egy-két szabálytalan manővert.

Ismételten hangsúlyozom, posztolónk a gyűlölt szabálytalan kerékpárosokhoz képest kifejezetten szabályosan közlekedik. Nem követ el több szabálytalanságot, mint egy átlagos autós egy átlagos hétköznapon.