Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Nyilván elérkezett az ideje annak, hogy egy újabb poszt érkezzen Budapest közlekedéséről, hiszen gyönyörű időket élünk. A BKV sztrájkol, a metró megy, néhány busz és villamosjárat is, de a többiek azok sztrájkolnak, mert azt szabad.

Én nem értek a sztrájkjoghoz, meg a munka törvénykönyve sincs előttem (ez nem az én asztalom), de a sztrájk számomra azt jelentené, hogy a cégtulajdonosokat szopatom meg azzal, hogy nem termelek. Értem én, hogy a BKV egy szolgáltatás, ami a közt (népet) hivatott A-ból B-be eljuttatni, de valahol mégis furcsa, hogy a cég tulajdonosai és vezetői nem nagyon érezhetnek az egészből semmit – mert ők nem BKV-val járnak, hanem szolgálati gépkocsival. A vezetők fizuja sem lesz kevesebb, maximum a nyereség után kiadott prémium… őőő.. micsoda? Nyereség? Na, az nincs. De prémium van, annak lennie köll. Szóval az van, hogy a békávésztrájk úgy szopatja a vezetést, hogy sehogy, helyette persze mi történik? Hát, hogy a zemberekkelfizettetikmeg. Veled, bezony. A sztrájkért is te fizetsz, meg a menáger úrnak a fizetéséjért is te fizetsz. Közbe meg szopol a dugóban, mert az hirtelen lett, és ha ez még mind nem lenne elég, akkor hamarosan jön a szmogriadó, jihijj, dekurvajó.

És szemmel láthatóan az embereknek egy csöpp sütnivalójuk sincsen. Merthogy békávé nincs, az oké. Mi a reakció? Minden marha autóba ül. “Nem fogok én fagyoskodva a buszmegállóban ácsorogni, bázel, én beteszem a seggemet a verdába, és állok inkább a dugóba. Belső keringtetésre baszom a lékkondit, értő, aztán pöfögök a mögöttem lévő orra alá. Ha neki nincs belső keringtetése, akkor szopó. Mi, hogy én? Hogy kerékpárra? A FASZT, kérlekalássan, sőt, KETTŐT!”

Mert szemmel láthatóan megint ottvagyunk, hogy a kerékpár bizony nem alternatíva (az autó az meg nagyonis.). És én szüntelenül nem értem meg, hogy miért. Nagyszerű érveim vannak a kerékpározás mellett:

• Nincs rossz idő. Sőt, kifejezetten nulla fok körüli időjárás van, ami január közepéhez mérten istenes. Ez azt jelenti, hogy az ember kimegy az utcára egy farmernadrágban, meg egy pulcsiban és kabátban, vagy két pulcsiban, és nem fázik. Anbeliveböl, bazmeg, nem fázik!
• Nincsenek sokan a buszsávban. Merthát sztrájk van, tetszik-e érteni. Ott egy egész sáv majdnem üresen. Ha valamelyik szemét köcsög még le is akarna dudálni, mert a sáv közepén haladsz, akkor még ő is meggondolja kétszer, amikor észreveszi, hogy még mindig 25 km/h-val gyorsabban halad, mint a dugóban üres-egyes-üres-egyest váltogató szegény lúzerek.
• Szabad a villamossín. Ismétlem magam, hogy: Merthát sztrájk van, tetszik-e érteni. Jó, hatosból elmegy óránként három, mert az fővonal (bruhaha!), de pl. hatvanegyes villamost két napja nem láttam. És nem hiszem, hogy van olyan szőrös szívű rohadék zsaru, aki leállítana, vagy egy rossz szót is szólna azért, mert te sínezel. Igen, most szabályszegésre buzdítalak, dehát azért nézzük már meg ép ésszel: most, amikor tényleg nincs villamos a kötöttpályán, sokkal biztonságosabb sínezni, mint a pöfögő dobozok között figyelni a visszapillantókra.

És ennek ellenére nem, nem kerékpározok. Nekem az autó jár, mert nekem alkotmányos jogom az, hogy autóba tehessem a seggem, amikor én csak azt akarom. És senki se jöjjön nekem azokkal, akik:

• gyereket visznek oviba, isibe, különórákra
• délbudáról járnak északpestre dolgozni
• viszik a nagymamát dialízisre
• korporáciában dolgoznak, és nem ülhetnek büdösen az irodában
• sódert szállítanak a kisteherben

mert nekik felmentésük van. Ez a poszt most azoknak a tömegeknek szól, akik a XI-ben laknak, és az V-ben dolgoznak. Akik a Keletitől akarnak egészen Hűvösvölgyig kocsikázni. Akik szerint a Haller utca Albertfalva táv csak kocsival tehető meg. Nektek szól, igen. Pattanjatok kerékpárra. Ti, akik egyedül ültök a kocsiban, és nem kell hegyre mennetek, és a lakhelyetek meg a munkahelyetek 5-8 kilométerre van egymástól. Hagyjátok a kocsit, és üljetek fel egy cangára.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen érvek vannak most a városi kerékpározás ellen. Előre mondom, hogy a hideg nem érv: öt perc kerékpározás után senki nem fázik. Egyébként a választás kábé pofon egyszerű. Van a fagyoskodva bizonytalanság, a bringa és a dugóban ülés közbeni önszopatás. Lehet választani.

2009 egy kerek év volt: semmi sem hiányzott belőle. Az egész év tulajdonképpen tavaly decemberben kezdődött, amikor megkértem a darling kezét (igent mondott). Január-februárban deszkázással folytatódott az év (Franciaország rulez). Hazaérkezésem után meg elkezdődött az év érdemi része: munka Cool Valley-ben, meg máshol, ahova hívtak, és elkezdődött az esküvő szervezése is. Március végére megvettük a gyűrűt, és szépen körvonalazódtak a dolgok. Június hatodikán házasodtunk össze (a gyermek pedig március hatodikára van kiírva), nem csináltunk nagy faxnit belőle, mert már kicsit uncsi a nagyvalagas lagzi feeling. (És ezzel nem akarnék megbántani én senkit.)

Néhány héttel a lagzi után pedig várt minket Spanyolország. Ekkor már hárman voltunk (ez az indulásunk előtti éjjel, nyolc órával a felszállás előtt derült ki, és Beloradoban lett másodszorra pozitív a teszt), ennek megfelelően az út is másként alakult, mint elterveztük. De így volt jó – ezt kellett megélnünk. Santiago után még elutaztunk a tengerpartra, Muxiába is, majd onnan A Coruna és Madrid volt az úticél.

Hazaérkezésünk után egy kicsit leereszkedett az év nagyszerűsége, de a napjaink ettől függetlenül gyerekvárással teltek és telnek. Nagyszerű napok ezek, de ezt az ember vagy megtudja idővel, vagy pedig nem is érdemes beszélni róla. Év végén szép lekerekítés volt két kontszert: egy Porcupine Tree és egy Alice in Chains.

Mi maradt ki? Nem is tudom. Talán a Sziget egy kicsit hiányzik, meg a Zamárdi Black-Out “tábor”. De egyik sem olyan behozhatatlan élmény, amit sajnálnom kéne.

És most rajtatok a sor. Milyen volt 2009? Posztlinket is elfogadok válaszként!