Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Nos, kedves olvasók, nem semmi munkának értem a végére. Felkerült a tizedik nap tizenkét bejegyzéssel és több, mint tíz képpel (a flicker-en és a vizeuality-n lévő képek nem fedik egymást száz százalékban…).

Valami történt a tizedik napon. Például kiderült, hogy Krisztiánékkal már nem fogok találkozni Spanyolországban (azóta sem találkoztunk…), és valahogy ott kezdődött el ez a teljesen tudattalan meditáció, a létezés – ha lehet így mondanom – teljesen más formája. Azt hiszem, a Fasor az, ahol a határvonal húzódik az előző napok embere, és az utánalévő napok embere között.

Ezt persze csak utólag látja az ember. Akkor nagyon utáltam a Fasort. Azt, hogy minden átkozott hatodik méterre ültettek egy fát, és ez így megy kilómétereken (1 km = kb. 15 perc…) és kilómétereken keresztül. Fel voltam háborodva, de aztán mindegy lett – mert a Fasor erről nem tud.

Kilencedik nap. Furcsa fordulat az út során. Az addigi kicsit költősebb peregrino elkezdett kevesebb pénzből élő, fizikailag igénytelenebb ember lenni. És a külső fizikai változások helyett inkább odabentre koncentrálni. (Ez a vonal a Cruz de Ferro-ig nagyjából beérik.)

Update majd még hamarosan.

Kéremszépen, felkerült a nyolcadik nap is, összesen három képet találtam publikálásra méltónak.

No, felkerült a hetedik nap is. Kellemesset.

(Van, aki olvassa ezeket? Jelentkezzen már…)

Szeretem, amikor kedves barátaimat leültethetem a számítógépem elé, és megmutathatom nekik azt a majdnem másfél gigányi képválogatást, ami az út alatt összegyűlt, és megmutatásra érdemes.

Szeretek beszélni az élményeimről – olyankor újra átélem őket. És azt sem bánom, hogy mindenkinek ugyanazt mondom el. Miért is zavarna. Azt viszont sajnálom, hogy a Caminóo élményeit – mint általában az élményeket – nem lehet száz százalékig megosztani. Sajnos ezeket még tíz százalékban sem. Csak mutogatom a kpeket, és próbálom felidézni az emlékeket, és átengedni magamon az egész légkört, és minél többet kisugározni magamból.

Ők meg érdeklődve hallgatnak. Amúgy Cliquee bejelentette, hogy jövőre neki is tervbe van az út. (Kedvesen hozzátette azt, hogy ha egy magamfajta görcsnek sikerült, akkor neki is fog.) Már most irígylem. Jajh, nagyon húz vissza a szívem.

A hatodik nap történései és képei.

Hú, hát ezzel elég sokat küzdöttem, meg igazgattam, meg fotosoppoltam, meg baszakodtam, de kész van. Hat bejegyzés, tizennyolc kép az első, francia úton töltött napról. Ez volt az első gondolkodós nap, amikor tényleg igazán el lehetett merülni.
Kis ízelítőt hadd adjak:

Ilyenkor az ember mellett nincs társ, nem is kell, hogy legyen, mert ezt az embernek egyedül kell megélnie, és egyedül kell ezen átmennie, én legalábbis azt hiszem.

És külön jó, hogy a vizeuality fotónapló friss motort kapott, és innentől már lehet kommentelni ott is! Fotós-grafikus kollegák, kritikákat élesíteni! Szóval az ötödik napról itt lehet olvasni, itt pedig nézelődni.

(Update: A kommentelés még nem megy, ne erőltessük… )

A harmadik illetve negyedik nap történései is elolvashatóak/meghallgathatóak/megnézhetőek.