Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Az elején rögtön lelőném a tételmondatot (topic sentence): A zenekarok nyolcvan százalékánál van egy mestermű (master piece), aminél nem tudnak nagyobbat dobni. Vannak olyan zenekarok, ahol lehet vitatkozni arról, hogy melyik lemezük az ultimate mestermű, és vannak olyan zenekarok is, ahol nem lehet kiválasztani egy mesterművet, hanem van az adott bandának több jó, sőt kiváló alkotása is, de egyik sem az a lemez, ami egyből eszedbe jut az adott zenekar nevének hallatán.

A Fates Warningnak egyetlen jól behatárolható kiválósága van. Nincs is vita arról, hogy ez melyik lemez, minden rajongó és nem rajongó tudja, hogy az 1997-es A Pleasant Shade of Gray-ről beszélek. Ez az a lemez, aminél a Fates Warning nem ugorhat nagyobbat, és hála istennek nem is próbálkozik. Ez az a lemez, amin minden szám ül, amin minden szám, mind a tizenkét dal tökéletesen a helyén van. Nem fogják tudni megugrani. Soha.

 

 Fates Warning - A Pleasant Shade of Gray pt. XII.: Play Now | Play in Popup | Download

Újabb muzsikáktól szabadultam meg. Minap letöltöttem a Fates Warning összeset, mert az A Pleasant Shade of Gray lemezük nagy kedvencem volt, és gondoltam, megnézem, milyen a többi. Eddig semmi pozitív, sajnos. A No Exit első végighallgatás után ment a levesbe. Jelenleg a Perfect Symmetry második-harmadik száma megy, és ez is inkább a goer semmint a keeper kategóriába tartozik. Nem kellenek nekem a sikoltozós énekesek, fátter. Csak hasogassa a dobhártyámat, meg a szőr akar felállni a hátamon. Jobb nekünk egymás nélkül, szerintem. A többit még azért tesztelem.

Kedves barátommal, Cliquee-vel találtuk meg először ezt a valszeg második generációs orosz csávót, akit csak Svoy művésznéven ismer a nagyon underground elektro világ, pedighát sokkal jobb dolgokat csinál, mint a mainstream. (Láttunk már ilyet, nem egyszer.) Szóval egyszer szórakozás közben Szmúszlándzsot hallgattunk, és betolták a Svoyt (akik hiányoztak oroszóráról, azoknak elmondjuk: svoy [kiejtése: szvoj] jelentése “saját”). Később Cli rákeresett a csávóra, és egyúttal felfedezte magának (és mostmár nektek) a freesvoy.com-ot, ahonnan Svoy első lemeze, az Eclectric ingyenesen letölthető. (Láttunk már ilyet, nem egyszer.)

Hacked Cliq itt nem állt meg ám! Egy Ken Burns effektekkel megtűzdelt videót (mit videót: fotó-etűdöt!) állított össze, amit fel is tolt a tecsőre. Ezt nézzük meg most, kellemes péntek délutáni atmoszférát biztosítandó.

A mai este egyik legjobb döntése az volt, amikor betettem a netről lecapcarászott AC/DC DVD-met, hogy újabb utazást tegyek az 5.1 birodalmában.

Az van, hogy ott akarok lenni, amikor Angus “kvinttologató” Young (ami persze hazugság) meghal a színpadon. Egyértelmű, hogy ennek a faszinak esélye nincs az ágyban párnák közt halált választani. Ez a faszi a színpadon fog meghalni, school uniformban, csíkos nyakkendőben, kedvenc SG-jével a nyakában.

Én ott akarok lenni azon a bécsi vagy budapesti (esetleg müncheni) koncerten, amikor mindez megtörténik. Ott akarok hedbengelni a színpad vagy a kifutó mellett, amikor Angus az utolsókat riffeli. Ottleszek és koverolni fogom az egészet. Angus szólózik (mondjuk épp a Trák Sándort nyomja), előhúzza a farzsebéből ezt a jellegzetes “egy lábon ugrálok, mert az kurvavicces” figurát, aztán hirtelen szívinfarktus, de pont olyan, mintha csak megbotlana, hátraesik, és már nem kel fel. Egykettőt strummogtat a gitárján, mondjuk egy zaftos E5-öt, aztán ujjai elernyednek, és a gitárhúrok az infinitbe gerjednek, csak a felhangok és harmóniák csapódnak oda-vissza a többezer wattos PA rendszerekből eredően. Végigszántják az összes hallójáratot, és az utolsó kibaszott E5 mindenkinek megmarad az emlékében. Sokan próbálják majd utánozni, és úgy megstrummantani azt a kibaszott esgét, ahogy Angus nyomta az éjszíből, de erre senki sem lesz képes.

Angus pótolhatatlan.

A NAS-on fennfigyel 4,5 gigányi muzsika, aminek még nem döntöttem a sorsáról. Most a program az, hogy szépen végighallgatom ezt a mennyiséget (elvileg két és fél napig nem ismételné magát a drága), és gyorsan döntök a zenék jövőjéről.

Első körben bizonyosnak tűnik, hogy a Grateful Dead American Beauty című alkotása megy a levesbe. A kantri/rock ilyen keverékétől egyből egy redneck state-ben érzem magam (Arizona, mondjuk), ahol is egy 1957-es kidől bedől Chevyben “repesztek” (60 mérföld per órával) a kibaszott egyenes high-way-en, kétoldalt végeláthatatlan kukoricaföldek, mellettem egy izzadó farmer szájából lucernaszál lóg ki. Fején zsíros koszos cowboy kalap, szájából kesernyés malátaszag árad (obligát mocskos malacondószagot árasztó piroskockás ingben van).  Mindeközben egy sistergős FM sávon Grateful Dead szól.

Kihagynám az élményt, köszi.  Grateful Dead tehát elsőkörben megy a devnullba.

Továbbá jelzésszinten említeném meg, hogy az általam próbált Faith No More-ok közül is egyre több nótát látok el 1 vagy 2 csillaggal, ami egyértelmű jele annak, hogy bizony nem hallgatom szívesen az adott trekket. (pl.: Caffeine, Malpractice, Kindergarten, Jizzlobber, Cuckoo for Caca, Ugly in the Morning). Pedig én egyfolytában tesztelem. Mondjatok már egy tényleg tíz pontos lemezt a Faith No More-től. Köszi.

Az idei nyár eléggé feszesnek ígérkezik, pedig papíron csak három hónap múlva kezdődik. Az egyik esemény, amire vigyázó tekintetem feltétel nélkül vetem, az a Balaton Sound, ahol nagyon meg kéne nézni a Massive Attack-et. Muszáj élőben megnézni a bristoli trip-hoppereket. Muszáj.

Szép napot, önök a Zed-cast tizedik (jubileumi) adását hallgatják Budapestről. Az “évforduló” alkalmából a szerkesztőség az elmúlt tíz év szívesen hallgatott nótáiból válogatott, és ezt a válogatást adja közre a tisztelt publikumnak.

1998-at írtunk akkor, amikor Robert DeNiro és Dustin Hoffman főszereplésével (és sok mások mellék-) az amerikai mozik műsorára került a Wag the Dog című film, mely magyarul az Amikor a farok csóválja nevet kapta a keresztségben. A filmzenét a nyolcvanas években méltán népszerű Dire Straits zenekar zenei központja, Mark Knopfler szerezte, aki május 12-én hazánkba látogat egy koncert erejéig. Az eredeti soundtrack egyik kiemelkedő nótájával melegítünk be, majd hasonlóan lágy vizeken folytatjuk. 1999-ből a Black-Out zenél nekünk egyenesen a rádióból, bakelitfelvételről. A szám vége felé megcsúszik a tű (minő gyász), de technikus kollégánk azonnal kapcsolt, és sikerült a CD-ről folytatni a lejátszást. Ezek eredménye modernebb eszközökkel modernebb hangzás.

Újabb egy évet haladunk előre az időben, és Marcus Miller M2 című lemezének egyik kiemelkedő nótája következik, a Your Amazing Grace. Szerkesztőségünk archívumában csak egy Download Recordstól beszerzett kópia áll rendelkezésünkre, ezúton kérünk minőségbeli elnézést azoktól, akik adásunkat orsós magnóval rögzítik.

De lépjünk is tovább. 2001-ből pedig immáron egy teljesen más stílus szól hozzánk a Depeche Mode zenekar interpretálásában. Az Exciter fantasztikus elektronikus nótái közül szemezgetve szerkesztőségünk tagjai csak hosszas perpatvart és csetepatét követően jutottak dűlőre azt illetően, hogy melyik szerzemény kapjon helyet az ünnepi kiadásban. A legtöbbek szavazata When the Body Speaks című slágerre esett, ezért a főszerkesztő a Dream On-t nyomta be mai mixünkbe.

Az elektronika után lépjünk a gitárcentrikus zenék talajára, és vegyük észre, hogy Joe Satriani 2002-es lemeze, a Strange Beautiful Music (Furi Csodálatos Zene) nem találhat siket fülekre. A You Saved My Life, vagyis a Te Megmentetted Az Én Életemet című sláger dallamaira zokoghatunk egymás vállán egy velőset, csak hogy a következő évben bonbaként a zenei köztudatba robbanó Evanescence (ejtsd: Evanescence) zenekar Torniketjére lefejelhessük a szerkesztőségi keverőpultot. (Megtörtént eset!)

A 2004-es nóta mintegy monumentumot kíván emelni a főszerkesztő úr idejekorán elhúnyt kedves ismerőse emléke számára. Somogyi Péter, nyugodjon békében. Nem felejtem el, amikor közösen néztük meg a Spyro Gyra kvartett koncertjét a Sziget fesztiválon. A 2005-ös év válogatott nótája szintén egy zenei eseményhez fűzhető. Mint arra sokan emlékezhetnek a kedves hallgatók közül, 2005. júliusában egy nagyszabású koncertsorozatrendezvényt élvezhettek végig azok, akik figyelték az adásunkat. Ez az esemény a Livenyolc volt, ahol akkor a legendás angol pszichedelikus rockzenekar, a Pink Floyd is fellépett. Erre a koncerteseményre emlékszünk vissza a Wish You Were Here című nótával. De menjünk is tovább. 2006-ban pedig egy hatalmas presztizsű rockzenekar kiadta soronkövetkező lemezét. Ebből a kis utalásból sokan rájöhettek: igen, a Toto zenekarról van szó, akiktől szóljon a Spiritual Man (Lelkies Férfiember) című dal.

A 2007-es válogatott dal pedig a Porcupine Tree nevű zenekartól származik, akik novemberben Bécsben koncerteztek. Akkor elhangzott az Anesthetize című tizenhét perces opusz, mellyel zárjuk mai adásunkat.

A válogatás fizikális elkészítését hosszas elméleti fejtegetés előzte meg azt illetően, hogy a válogatásban mely előadók szerepeljenek. A következőkben gyorsan leközlünk egy futottak még listát, melyek közül sokakat szerepeltetni fogunk egy későbbi – kevésbé tematikus – adásban. Ők nem másodliga, többük neve csak a legutolsó percekben esett ki a válogatásból. Íme:

1998: Massive Attack – Mezzanine, Liquid Tension Experiment I, M. Oldfield – Tubular Bells III.. 1999: Liquid Tension Experiment II, és a Sigur Rós kimondhatatlan című lemeze. 2000: AC/DC – Stiff Upper Lip, Béla Fleck and the Flecktones – Outbound, Bozzio-Levin-Stevens – Dangerous, Pain of Salvation – The Perfect Element I. 2001: after@all – acid, Tool – Lateralus, Yonderboi – Shallow and Profound. 2002: Black-Out – Szabadlábon, M. Oldfield – Tr3s Lunas I és II., Norah Jones – Come Away with Me. 2003: King Crimson – The Power To Believe, Massive Attack – 100th Window, A Perfect Circle – Thirteenth Step, Porcupine Tree – In Absentia. 2004: Amplifier – Amplifier. 2005: Lost Prophets – Start Something, Porcupine Tree – Deadwing és Warszava, Sigur Rós – Takk…, Venetian Snares – Rossz Csillag Alatt Született, Yonderboi – Splendid Isolation. 2006: Audioslave – Revelations, David Gilmour – On an Island, Tool – 10,000 Days.

Segítség a felvételhez: A podcast és/vagy m4a fogalmakat nem ismerők lecsaphatnak az értékcsökkentett mp3 formátumra. Akik a teljes értékű podcast-et kívánják rekordálni, azok töltsenek le egy iTunes szoftvert (például), és iratkozzanak fel a feedünkre.

Hint

A felvételt most indítom, kérem a szallagos magnós hallgatókat, hogy MOST nyomják meg a felvétel gombot.

 

 Zed-cast #10 - Decade: Play Now | Play in Popup | Download

And the man in the rain picked up his bag of secrets, and journeyed up the mountainside, far above the clouds, and nothing was ever heard from him again, except for the sound of Tubular Bells.

Munka közben Oldfield – priceless.