Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Ma problémám volt az input szóval. Most nem egy USB inputról volt szó, hanem egy adott embertől (mondjuk egy projektvezetőtől) érkező inputról. Hát ez mi legyen? Hála Istennek, van nekünk egy unrivalled, undisputed heavy weight champion-unk, amikor szarmaszatolásra kerül a sor: Dezső bátyánk. Ő mondta meg most is a frankót: hozzájárulás. Ilyen a bullshitgenerátorok élete. Aztán kaptam egy olyen verziót is tőle, ami természetesen nem kerül bele a fordítás alatt álló dokumentumba:

input – azon dolgoknak bele való helyezésének ügyében történő eljárás lefolytatása

Dezső természetesen választ is kapott a megfejtésére, respektációm kifejezése okán.

I’m blown to pieces. Hands down, master.
Bullshittistically yours,
G.

Exit.

It’s confession time: Az ilyen corporate melóknál egy-egy elbaszottabb mondat fordításakor csalunk. Nem gyakran, csak néha. Bebörrentjük a random bullshit generátort, lepermetezzük az adott mondat fordítás-ablakát némi fospermettel, körbenyaljuk az elejét meg a hátulját, hogy szépen (láncszemszerűen) illeszkedjen az előző és a következő mondathoz, kicsit felpolírozzuk még egykét ilyen BS kifejezéssel (hatékony problémakezelés, akadálymentes feladat delegálás, rendszeres visszacsatolásra való igény, állandó folyamatoptimalizálás), hogy csillogjon, majd lehúnyjuk a szemünket, és megnyomjuk a következő fordításszegmensbe vivő billentyűkombinációt.

A túloldalon lévő olvasó/felhasználó meg felkiállt, hogy OMG, LOL, ekkora bullshittet ideszarni. Ilyenkor a fosíró fordító örül, mert az üzenet hibátlanul célbaért: az eredeti szerző vakítani akart, és ezt sikeresen vittük át a másik nyelvbe.

Vállonveregetés. Exit.

And the man in the rain picked up his bag of secrets, and journeyed up the mountainside, far above the clouds, and nothing was ever heard from him again, except for the sound of Tubular Bells.

Munka közben Oldfield – priceless.

Ma délelőtt alaposan neki voltam keseredve, hogy szép lassan elnyelnek a hullámok, pedig a nagy tánc igazából jövő héten jön. Mint korábban említettem volt, a cégnél is nagy a presszúra, ezenfelül hétfőre be van ígérve nekem egy 18e karakter körüli orvosi szöveg (szerdai határidő), és ha megkapjuk azt a 100+ ezres műszakit mellé (határidő: feb. 25), akkor mindez azt fogja eredményezni, hogy szerdán nem ér véget a két műszakban dolgozás, hanem egészen következő hétfőig tart. Reggel oktatás, aztán lokalizálás a cégben, aztán haza, és vagy tanítvány majd fordítás, vagy csak szimplán fordítás. De most nem lehet megborulni, és nem lehet visszamondani semmit, mert nem állnak fényesen a financiális dolgaim, és azt nem szeretem. Persze bármikor megváltozhat mindez, mert vannak hatszámjegyű kintlévőségeim, dehát ugye az igéreteknek akkor hiszünk, ha a pénz megérkezett a bankszámlánkra, addig szívjuk a t. késedelmes fizető vérét.

Szóval ma reggel panaszkodtam Áronnak, aki egy felettébb sikamlós nyelvezetű szövegben válaszolt, aminek csak az elejét pésztelném be, mintegy mementóként és örök tanulságként:

Ki mondta, hogy az élet egy puncicsúszda?

Tényleg. Ki? Menjünk vissza dolgozni, drága testvérek. (Holnap sznóbord.)

Amikor már annyira kész vagy, hogy alig bírod nyitvatartani a szemed, az azért jó, mert tudod – nem lesz gond az alvással.

A mai napom egy bolondokháza volt, ha nem utaztam 80 kilómétert a városon belül, akkor egy centit sem. Aztán kezd a nyakamba szakadni a meló. A cégnél is durván kéne teljesíteni, emellett pályázunk egy 100+ ezres karakterhosszú műszaki szövegre (próbafordítást megcsinálni holnap), a Jorky-s dolgok is előtérbe helyeződnek (jelentéseket lefordítani holnap), ezenfelül Csillának kéne még két cikket átnyomnom angolra, az egyiket nemrég fejeztem be, a másikat elvileg holnap kéne, de nem tudom, mi lesz belőle.

Ezenkívül sznóbordcuccokat kell kölcsönözni, mert a hétvégén megyünk csúszni. Agyhalál.

Elképesztő mennyiségű bullshitet képesek ám ezek a céges oldalak összevisszahordani. Olyan szintű felhőbaszást csinálnak, és ezzel annyi melót generálnak, hogy… meg lehet belőle élni!

Story #1: Tweaking

A konyhai mikrónk nem áll pályafutása csúcsán. Nuke-olod a cuccot három percig, és a hús közepe csak nem elég meleg. Papp kolegából kiszakad egy kurvanyád:

- Bazeg, három perce tolom neki a mikrohullámot, és csak nem melegszik ez a szar. Esküszöm, hogy otthon a szó szerint húsz éves minkróm jobban produkál.

Odamegyek, elkezdem csavargatni az intenzitásgombot, hátha az a baja, de Papp kolega csak foghegyről veti oda a mondatot:

- Nem tudod jobban tweakelni, már próbáltam.

Kiszakadt belőlem egy röhögés. Itt áll a kibaszott konyhában két későhuszonéves, és a geek-IT nyelvezetet olyan szinten basszák bele ékes anyanyelvünkbe, hogy észre sem veszik, hogy mi esik ki a szájukon.

Korporét fordító vagyok, két hete. Exit.

• Az előbb bedöntöttem egy nagy bögre kávét
• Agyig nyomtam a fülesemet, és bedörrentettem a Lateralust
• Lezárom a levelezőprogramomat
• A post megírása után kvittelem a böngészőt is.

Dolgozni fogok.

Ma 13.00 órakor befejeztem a pénteki munkámat. Most, 15:06-kor már a mai adagot csinálom. A határidő péntek, és addigra még sokmindennel kell szopkodni. Aztán tudnék egypár nap pihinek örülni. Persze, ha nem, akkor nem. Akkor nyomom tovább. Nem kéne több, csak 2 nap, amikor azt csinálhatnék, amit én akarok. Pozitív lenne a lelkecskémre nézve. Pl. gitároznék, és belebonyolodnék a Logicba, vennék jól HDD-t a tervezett NAS-ba, és csak élnék bele a világba. Túl sokat kérek?

Ja, az irodából elfogyott a kófé!!! Ez milyen már. Tegnap itt fényeztem őket, és külön kiemeltem, hogy a supply milyen kurvajó, erre nem. Na, mindegy, megyek vissza inkább a melóadagomhoz. Szép napot mindenkinek!