Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

Well, azt hiszem, utolsó kis szemét féreg lennék, ha ezt nem posztolnám ide. Vasárnapi csilaut

Amint azt korábban is említettem volt, imádom magam felesleges ám érdekes információkkal tömni. Az utóbbi időben főleg második világháborúval kapcsolatban bukkantam olyan dolgokra, amikről eddig fogalmam sem volt.

Nem tudtam, például, hogy Magda Göbbels, Joseph Göbbels náci propagandaminiszter felesége egyes visszaemlékezések szerint aktívan részt vállalt tulajdon gyermekei megmérgezéséhez nem sokkal Berlin eleste előtt. Ehhez aztán tényleg elszántság kell, meg mérhetetlen büszkeség. És remélem, azért kellemetlen lelki viharok előzték meg ezt a szörnyűséges tettet.

Szintén nem tudtam, hogy Churchill Francia Algéria partjainál 1940-ben szétlövette a francia flottát (saját szövetségeseit), ezzel 1297 ember halálát okozva. Hogy miért? Mert a franciák és a németek akkor éppen tűzszünetet írtak alá, és Churchill nagyon nem szerette volna, ha a francia flotta ezalatt az idő alatt esetlegesen német kézre játszódik át. Ezért aztán megtette ezt az erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető lépést.

Jön Imogen Heap új lemezt ad ki!

A downforeveryoneorjustme.com oldalt pedig a jóisten küldte a háborgó internetsz hullámai közül. Az oldal csak annyit tud, hogy megnézi: egy adott oldal elérhető-e a neten, vagy csak mi vagyunk azok a szerencsétlenek, akik hiába próbálják, mégsem megy.

Ha a szolgáltatásban a downforeveryoneorjustme.com oldal elérhetőségét kérdezzük le, akkor a következő választ kapjuk:

Ma a kolegákkal és néhány hozzánktartozóval (az enyém is jön!) borkóstolni megyünk, és a kellő szakértés-megmondás elsajátítása céljából be fogok vágni a borkóstolási bullshitgenerátor által kidobottak közül néhányat. Eddigi kedvenceim:

buja erdei gyümölcs elegy
savhangsúlyos citrom savkép
délceg fahéj vezérfonál
selymes agyag kesernye
kadarkás cédrus fanyarság

Javaslom minden kedves hozzám hasonló borszakértő számára.

Kedves barátommal, Cliquee-vel találtuk meg először ezt a valszeg második generációs orosz csávót, akit csak Svoy művésznéven ismer a nagyon underground elektro világ, pedighát sokkal jobb dolgokat csinál, mint a mainstream. (Láttunk már ilyet, nem egyszer.) Szóval egyszer szórakozás közben Szmúszlándzsot hallgattunk, és betolták a Svoyt (akik hiányoztak oroszóráról, azoknak elmondjuk: svoy [kiejtése: szvoj] jelentése “saját”). Később Cli rákeresett a csávóra, és egyúttal felfedezte magának (és mostmár nektek) a freesvoy.com-ot, ahonnan Svoy első lemeze, az Eclectric ingyenesen letölthető. (Láttunk már ilyet, nem egyszer.)

Hacked Cliq itt nem állt meg ám! Egy Ken Burns effektekkel megtűzdelt videót (mit videót: fotó-etűdöt!) állított össze, amit fel is tolt a tecsőre. Ezt nézzük meg most, kellemes péntek délutáni atmoszférát biztosítandó.

Az Appleblog erre a hétvégére is bebiztosította magát egy kellemes kis flamewarral/kommentáradattal, amikor megírta ezt a postot. A cikk lényege az, hogy néhány napja a Computerworld egyik cikkében kijött öt indokkal arra vonatkozóan, hogy a Windows Pista miért jobb az OSX Leopardnál. Ebből persze a kommentekben helyes (és előre megjósolható) Mac vs. Windows PC flamewar lett, én meg nem vagyok hajlandó már ilyenekbe ott beszállni, ezért itt reflektálok.

A bottom line (ami azért arcpirítóan kevésszer hangzik el a kommentek között) az az, hogy mindenki használja azt, ami a kezére áll, és ami a prioritásainak megfelel. Nyilván egy .Net fejlesztő mindennel és bármivel szemben a Windows PC-t fogja preferálni, a kísérletezőkedvű sch kockák a Debian-ra esküsznek, a UNIX manuállal fekvők és ébredők meg nyilván a BSD-t szeretik. Én többször hangoztattam már, hogy nem értek hozzá. Ezért két lehetőségem volt: brand PC és a Mac. Mivel megcsömörlöttem a Windowstól, és a hardware változatlanul nem érdekelt, ezért összegyűjtöttem rengeteg pénzt és vettem egy Macet. Nem, nem azért döntöttem így, mert ki akarok tűnni, vagy egyedi akarok lenni, vagy mert kúlnak tartom az alma logót a laptopom hátulján, vagy jelezni akarom, hogy igen, volt négyszáznyolcvanezer forintom egy laptopra. Vakmerő voltam, és a gyatra szerviztámogatás és a rengeteg csapda ellenére beleugrottam egy szürkeimportos gépbe. (Nyilván annak, akinek a Dell három éves helyszíni garanciája a fontos, az Dellt vesz, akinek fontos a support, annak megint nem pálya a Mac, stb.)

Én mindenesetre nem bántam meg, éshát (innentől nyilván szarember leszek), de én szeretem a gépemet, mert átgondolt, kényelmes és szép. Szeretem az OS X-et, amit az első percben sokkal kényelmesebbnek tartottam, mint a Windows XP-t 4 év alatt bármikor. (Nekem a kényelem, az egyszerűség prioritás volt, és a Mac által nyújtott holisztikus szemlélet meg tetszetős.) Sokan eleve idiótának tekintik a macianokat, amikor meggyőződéssel állítják: szeretik a gépüket (effektíve azt a hardvert, amit használnak), vagy az OSX-et. Hogy lehet egy hardvermérnökök által összerakott fémdarabot, és/vagy szoftvermérnökök által összefércelt keretrendszert szeretni? – kérdezik? A válasz: nem tudom. Talán ugyanúgy, ahogy az audiofilek szeretik a saját gear-jüket, a zenegyűjtők a számozott bakelitjeiket; ahogy a gitárjukat szeretik akár az amatőr, akár a profi gitárosok; ahogy az RS8-at szereti az autóbuzi Bazsó Gábor, vagy ahogy Orosz doktornak feláll egy 12 hengeres verda hangjától. Az ember nem tudja az okot, (én is értetlenül állok önnön érzelmeim előtt) csak kénytelen elismerni magának, hogy hát fátter, az van, hogy én is magam alá csurgattam, amikor először megnéztem a mozaikos képernyővédőt, vagy amikor rájöttem arra, hogy a Photo Booth (beépített webkamera) használatakor a szoft a képernyőt bevillantja “vaku” gyanánt, vagy amikor a sorozatfelvételek közötti válogatáskor az aktuális kép becsillan, mint egy papírkép. Vagy amikor először ment wifiről a Time Machine. Vagy amikor, vagy amikor. És pont ezek hiányoztak nekem a Windows XP alól. Ezek a kis beszarások, illetve gitáros szakterminológiával élve lick-ek. Énnekem ez a fontos. Mint ahogy másnak az önbehangolós gitártól áll fel, meg attól, hogy milyen jól néz ki egy Jackson Flying V feje, milyen zsír hangszíneket tud egy Korg X-3, milyen jó kormányfogása van egy Alfának, mennyire szépen van kidolgozva egy 1965-ben kiadott bélyeg, és a sor tetszőlegesen folytatható. Éljünk hát mink, “megszállottak” békében egymás mellett, és ne nevessük ki egymás stiklijeit. Illetve hát én már nem fogom, mert én is pont ugyanolyan csendesőrültke vagyok, aki történetesen egy mac fanboy.

Kicsit régen jelentkeztem már, pedig sokminden történt az előző napokban. Kezdjük tehát a linkekkel:

1) fns feliratozta Steve Jobs 2005-ös beszédét, amit a Stanford végzőseinek mondott el. Mindenkinek érdemes meghallgatnia, megnéznie, aki eddig nem tette meg, és aki meg már látta, nézze meg mégegyszer. Humanista és/vagy érző lelkületű barátaimnak is ajánlom, mert Steve magvasakat mond. Kicsit ráfúj a Microsoftra (de ez ebben a környezetben nem baj), de hihetetlen történeteket mesél el. Olyan véletleneket, amelyek nem véletlenek. A videóról rengetegen írtak az elmúlt napokban (pl. handras.hu, plastik.hu, appleblog, netman) közvetlen linkje errefelé található.

2) Emlékszünk még a Kengyelfutó Gyalogkakukkra, hát Elmer Fudd-ra, aki egész életében Tapsi Hapsit hajkurászta? Mi a közös Prérifarkasban és Elmerben? Mindketten ugyanattól a cégtől rendelték csodásabbnál csodásabb következő tuti fegyvereiket, csapdáikat. Egy honlapon megnézhetjük ezeket a fantasztikus fegyvereket, és kellemeset nevethetünk a készítők kreativitásán. Az ACME Co. katalógusa megtekinthető itt. (angolul nem beszélni, nem klikkelni!)

3) Misimackó kalandjai – a Micimackó székely verziója. Garantált kacagás.

Ja, és ha már úgyis ittvagyunk, azért Sztív bácsi mondanivalójával kapcsolatban várom a véleményeket, kíváncsi vagyok, bennetek mi csapódik le belőle…