Zéblog v1.40 (lucidel.icio.us)

'iRant' kategória archívuma

2007.05.27.
Positive Feedback

Amikor kapok valamit a családtagjaimtól/barátaimtól/ismerseimtől, akkor utána sokan megkeresnek, hogy megkérdezzék: na, milyen. Na, hogy tetszik a kölcsönvaku, milyen a kaja, amit küldtem? Ízlik, tetszik, értékeled, hasznodra válik, szereted?

Amikor én adok valamit a családtagjaimnak/barátaimnak/ismerőseimnek, akkor utána sosem keresem meg őket, hogy megkérdezzem: na, milyen. Na, hogy ízlik a süti, milyen a cédé? Ízlik, tetszik, értékeled, hasznodra válik, szereted?

Nincs szükségem pozitív visszacsatolásra. Nem akkor fogok szólni, ha bejön a cédéd, vakud, kajád. Minek dícsérjelek? Ha azt gondoltam volna, hogy nem fog bejönni a vakud, cédéd, kajád, akkor nem kértem volna kölcsön tőled. Akkor foglak felhívni, ha a cucc nem jön be. Így aztán nem is érdemes engem ezek miatt felhívni. Ha nem hívlak, azt jelenti: elégedett vagyok.

És ugyanez megy visszafelé is: én sem foglak felhívni, hogy Neked hogy tetszik. Tetszik, tudom. Ha nem tetszene, felhívnál. Ha azt feltételezném, hogy neked nem tetszik az, amit kölcsönadok neked, akkor előtte szólok.

Mi ez a hülyeség? Minek ez az állandó pozitív visszacsatolás, minek ez a felesleges benyalás? Én abból indulok ki, hogy amit Tőled kapok, az jó. Persze, hogy jó, baszkikám, hiszen Te adtad. Miért annyira elképzelhetetlen, hogy amit csinálsz/ami Neked van, az király? Én tudom, hogy amit én adok, az megfelelő. Nincs szükségem semmiféle visszajelzésre. Neked miért van?

2007.05.23.
People Are Fucking DUMB!

Három rövid esettanulmányt prezentálok én most fel nektek.

Case #1

Amerikában vagyunk, faszikám egy felső-közepes árkategóriájú, de nagyteljesítményű autóval (Lotus Elise, BMW Z4, stb) börrent végig az autópályán, persze jócskán túlszárnyalva az érvényben lévő 70 mérföld per órás sebességre vonatkozó szabályt. Az őt közlekedési ellenőrzés céljából leállítani akaró rendőröket elsodorja, közlekedési stílusával életüket fenyegeti, majd mit sem törődve velük, továbbhajt. Erre a rendőrök erősítést hívnak, és őmaguk is autóba pattannak, és kezdetét veszi az üldözés. A faszikám autópályáról autópályára sorol át, néhol nekikoccan egy-két békésen poroszkáló Cadillacnek, Toyota Camrynek, satöbbi. Szabálytalanul visszafordul az autópályán, a rendőrök cruiserei próbálnak bevágni elé, sikertelenül. Pár mérfölddel feljebb leteszik elé a szegecses akadályt, amit tegyük fel, kikerül, majd elkezdi egy uzival osztani a rendőröket, piroslámpákon hajt keresztül, satöbbi, satöbbi. Persze azért elkapják, és jó hosszú időre lecsukják. Persze most több sztorit gyúrtam egybe, de az egész megnézhető a tévében is, ha az ember megfelelő időben valamelyik magyar csatira kapcsol (zoneTV, vagy Reality?), ahol éppen a Cops nevű valós autósüldözéssel, meg egyéb bűnügyekkel foglalkozó amerikai sorozatot adják. A fenti eset leírásakor sokat merítettem ebből a youtube-os videóból, de ha az nem elég, akkor elég a videómegosztón a cops, pursuit, chase, car szavak kombinációira keresni, lesz elég eredmény, lehet szemezgetni.

Case #2

2007, Magyarország, Budapest: Egy egyszerű igazoltatásnak indul, aztán nemi erőszak lesz belőle. A sztorit nem ismertetem, mindenki tudja, miről van szó. (Hint.)

Case #3

2007, Magyarország. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy fogalmazgassak, ezért idézek:

Sósavval kínozta volt élettársát egy férfi
HavariaPress
2007. május 22., kedd 17:42

Nem jogerősen kilenc éves fegyházbüntetésre ítélte a bíróság azt a férfi, aki volt élettársát kirabolta, megverte, kikötözte, megkínozta, és sósavval leöntötte. (folytatás>>)

Egyetlen kérdésem van: Honnan a fenéből gondolod, kedves elkövető/gyanúsított, hogy megúszod, vagy nem derül ki a disznóságod? Miért gondolod, hogy juhú, hirtelen elfogynak mögüled a rendőrök, és nem üldöznek tovább, szépen beparkolsz a pálmafák alá, és mész strandolni? Miért gondolod, hogy a csaj, akit állítólag öten akartatok megerőszakolni/erőszakoltatok meg, az pont nem fog erről senkinek beszélni? És, kedves harmadik, miből képzeled, hogy miután kirabolod, megvered, kikötözöd, megkínozod és sósavval leöntöd volt életed párját, mindez nem fog kiderülni? Hát télleg ennyire sötétek lennénk? Azt hisszük, hogy tényleg mindent megcsinálhatunk következmények nélkül? Mi a fasz van az agyunk helyén? Nutella??? Erre volt hasznos a többszázezer évnyi evolúció? Tényleg ekkora seggek lennénk? Elképesztő.

2007.05.21.
En Concert

Persze, értem én, tényleg ne lehessen koncertteremben dohányozni, egyetértünk. Najó, nem értünk egyet, hajlobogtatós rockmetálkoncerteken lehessen dohányozni. Lehessen akkor dohányozni, ha véleményem szerint ez a körülöttem állókat nem zavarja. (Pl. Ossziánkoncerten nem hiszem hogy az izzadtság-bőr-kiöntöttsörszag mellett zavarna valakit is az én cigarettám). Szabadtéren lehessen dohányozni. De oké, Marcus Miller az jazz, oda intelligens nyakkendősök járnak (meg elvakult pattanásos, megnemértett jazzművészek), ott ne lehessen dohányozni – érdekes, nem is akartam.

Ugyanakkor az előttemlévő faszika beszólt nekem, hogy leszek szíves befejezni a hangos füttyögést. Értem. Már várom, hogy majd megkér arra is, hogy ne tapsoljak már a fülébe, ne rajongjak, és a jogsértő magatartást leszek szíves felfüggeszteni. Aztán majd az fog jönni, hogy előremegy a MillerMárkhoz, hogy “Te, Márk, baszki, iszonyatosan hangos a bőgőd, és a fülem reped bele Pudzsi dobjába. Csináljatok már valamit!” És Márk piszmog egy kört a ládáján, Pudzsit pedig daruval kiemelteti a dobok mögül és beszerel egy potmétert.

Baszki, a ráadásért füttyögök, köcsögszály. Ki akarom fejezni, hogy tetszett a koncert, és ezt hangosan igyekszem megtenni. Mi van az emberekkel, bazmeg? Elmegyek egy koncertre jólérezni magam, és álljak vigyázba egy mitugrász faszmócsing miatt? Ne fütyüljek hangosan? Mivanitt, baszki? Látszik, faszikám, hogy életedben nem jártál jóféle hevimetál koncerten. Nem jártál Judas Priesten, meg Iron Maidenen meg Metallicán. Hiányoztál egy teltházas Wigwamos buliról. Nem jártál az MTK Stadion gyepén. Ehelyett tizenhárom évesen megfejtősen bólogattál Al DiMeolára, meghallgattad Metényi Pétert a Margitszigeten, és a sok sznob jazzista kinyalta a seggedet, mert előre elnézést kértek tőled, mielőtt belehaladtak az aurádba. BASZD MEG! Millerék lenyomtak egy hihetetlen nagyszerű koncertet, és akkor én nem fejezhetem ki egy tizenöt másodperces hangos füttyel, hogy ez nekem dejó volt? Ha én nem fütyülök, fütyül más. Majd mindenkihez egyenként odamész? Húzzon a faszára a lúdvérc. És elkezdi nekem osztani az észt. Hát majdnem levertem. A jó isten pusztítsa el ezeket az élhetetlen barmokat.

2007.05.18.
Bike

Éppen buddhisztikus nyugalommal kerékpároztam, mint általában szoktam. Nem vagyok ilyenkor rohanós típus – hova, minek. Agyamban Norah Jones dünnyögött éppen, kellemes hangerőn. Mozdulataim teljes tudattalanságában szabtam kb 10 kilométer/órás sebességgel a Bartók Béla úton (ez egy főútvonal). Agyam kikapcsolt állapotban leledzett, ennek ellenére nem voltam ön- vagy közveszélyes. Testem tette a dolgát: lábam tekert, fülem körberadarozott, hogy éppen merre jár mögöttem a hetes busz, kezeim óvatosan kormányozva úgy lavíroztak, hogy még véletlenül se vigyem el az előttem lévő fehér furgon tükrét. Volt köztünk öt centi.

Tehát tudatomnál voltam, és nem karikáztam gyorsabban 10 km/órás sebességnél – bizonyítja ez azt is, hogy a hetes busz után rohanó nyakkendős megelőzött. Konstatáltam én a piros lámpát is, ami nekem szólt, és tudtam, hogy a gyalogok el fognak indulni, mert nekik meg keresztbe zöld lesz. Majd átférek, gondoltam. Vissza is vettem tehát az észveszelytő tíz kilóméteremből, és becéloztam a kismama sarkát. Mire én odaérek, ott pont nem lesz senki. Norah Jones hangja selymesen símogatott:

- Piros van, nem látsz, baszki? – még a noise isolating füldugómon keresztül is élesen sipított a kismama hangja, aki – ha van annyi esze, hogy továbbmenjen, ahelyett, hogy megáll előttem – már rég a zebra túloldalán lehetne.
Porontyát húzza maga után, és úgy dohog:
- Lerúglak a kerékpárról, bazmeg.

Kedves kismama!

Te engem nem fogsz lerúgni a kerékpáromról, mert akkor el kéne engedned a csöppséged kezét, és az milyen már, hogy egy hároméves gyermek elengedett kézzel van bele a világba a zebrán. Dehogy rúgsz te engem le a kerékpárról, amikor éppen kibaszott fontos dolgod van a zebra másik oldalán. Én gondoskodtam rólad, amikor belementem a pirosba (már lefékezett állapotomban öttel), és kalkulációim alapján pont mögöttemd slisszoltam volna el, ha nem állsz meg. De megálltál, mer veszélyben érezted magad és porontyod életét.

Hadd jutalmazzalak tehát én téged ezér egy széles mosollyal, és ha duzzogásaid között erre lehetőséged van, majd add át ezt a harminckétfogú mosolyt a drága csemetédnek.

Remélem, rajta még lehet segíteni.

Ölel a kerékpáros fenevad:

Zeusz

2007.04.24.
Why is that?

Most rantelek egyet. Nem személyeskedés, habár az illető ezt most pont név nélkül küldte, tudom ki az, mert megismerkszik a kanász a mosolyáról, meg arról, hogy mikor jön tőle emil.

Szal kaptam ma egy levelet:

From: SG Hírmagazin
Subject: Tízezer dollárt ért a Mac OS egy sebezhetõsége
Date: April 23, 2007 7:26:39 AM GMT+02:00
To: Zeusz
Reply-To: SG Hírmagazin

Ezt cikket a SG.hu Hírmagazinról küldték neked.

A küldõ üzenete:
Nem fika, de a Mac is törhetõ :-D

————————————

Tízezer dollárt ért a Mac OS egy sebezhetõsége

Egy biztonsági szakértõ vadonatúj MacBook Pro számítógépet és tízezer dollárt kapott, amiért elsõként mutatta be a Safari böngészõn keresztül megvalósított megoldását, amelynek révén a Mac OS rendszer felett is átvette az irányítást.

A folytatást itt olvashatod:
http://www.sg.hu/cikk.php?cid=51873

Tudom, hogy nem fika, de azért mondom én is. Semmi értelme ezeket a híreket továbbküldeni nekem, ugyanis figyelemmel követem a hazai és külföldi mekes blogokat, oldalakat, és rendszerint egy-két nappal (vagy akár néhány órával) korábban tudom meg ezeket a kis infókat, minthogy a mélyen tisztelt SG/index/hwsw megírja őket. Szóval teljesen felesleges. Ugyanez volt a Macbook sárgulásnál is: három napja fel volt hördülve a mekes társadalom, mire beérkezett három ismerősömtől is az indexes cikkajánló. El vagytok maradva, gringók. Ha újat akartok mondani, akkor legyetek résen, és keljetek fel korán.

És tudom, hogy nem fika, de én mégis annak érzem. Miért csak az Apple szempontjából hátrányos híreket külditek el? Miért nem látom sose azt a cikkajánlót, hogy kijött a 24-es iMac, csökkentették a Displayek árát, hogy kijött a nyolcmagos Mac Pro? Miért nem esik szó az új Leopard fícsörökről? Miért csak mindig a szar híreket adjátok nekem tovább? Hogy feltörték, meg bementek az Airporton, meg sárgul, meg melegszik, meg késik? Nem tudok mást feltételezni, csak azt, hogy a hátterében az állhat, hogy “Tessék, gecikém, erre verted a nyálad!” Erre vertem, baszkikám, mert nekem ez tetszik. És? (Ha más a motiváció, kéretik magánban közölni.) Én mikor küldtem át bárkinek is Windows Pistás újságcikket? Akár jót, akár rosszat. Mikor vertem a nyálam a különböző fasz vírusokra, bugokra, biztonsági résekre, bármire? Semmikor.

Do your own research, bazmeg, és feltételezd már rólam, hogy én is utánajárok (utána én, bazmeg, mert érdekel!!!) És please, ne küldj tovább nekem mac-related cikket – been there, done that.

És mielőtt még bárki is besértődne: nem ellened, te csak épp az utolsó csepp voltál a kibaszott fél literes söröskorsóban.

2007.03.19.
Angelnap


József, Bánk, Angelday

A fentiek szerint akkor ma Angelday nap van (és József és Bánk), és már tökre várom, hogy tényleg legyen valaki blogon felnőtt nörd, akibe olyan mélyen beleivódik ez a név, hogy a drága gyermekét is Angelday névvel kívánja illetni.

Hála istennek, a Tenerifét visszautasították néhány éve/hónapja, de nem kevés Dzsesszikánk és Dzseniferünk van már most. Kérdés továbbá, hogy a helyes alak Brájen lesz avagy Brályen, illetve mikorra várható a Kevin illetve a Dzsoshua név magyar tuajdonnévvé tétele.

(Ez a post nem szólt semmiről, tartozom neked két perccel az életedből.)

2007.02.15.
Why is the Market Hall a feature?

Valaki biztos tudja, és ha tudja, akkor mondja el. Én biztos kihagytam egy meetinget, elnyelte a gmail a levelet, nem voltam térerős, amikor kiadták az infót arról, hogy a piac az egy must see attrakció. Bennem a hiba. De most komolyan: a Fővámtéri Vásárcsarnok miért fícsör az idelátogató külföldieknek? Mert ott lehet a hungarikumokat vásárolni tizenötszörös áron (paprikát, szalámit, bort, etc…)? Mert nem láttak még banánt és körtét egy pulton? Speciálisak a péksütemények? Miért javasolják az idegenvezetők azt, hogy oda aztán tényleg de feltétlenül menjenek el, mert hát az kurvajó?

És amikor külföldre utazunk mink – értsd: bárhova – akkor nekünk miért mondja el az idegenvezetőnk, hogy nadehát a hal/kagyló/ócskavas/szuvenír/ezüst/csipkepiac, aaaaz, na oda el kell menni. Mi a fasz látnivaló van egy piacon? Fel nem foghatom ésszel. Az az a hely, ahol a helyi termék gazdát cserél, nem? A piacon mindig ugyanaz van: eladó, áru és vevő. Hol itt a miracle? Máshol mediátoron keresztül értékesítenek? Ki van téve a tábla, hogy mi mennyi. Aztán te alkudni próbálsz; azt mondod, hogy veszel ötöt, de akkor legyen olcsóbb. Vagy Isztambulban, Nyizsnyij Novgorodban, Alabamában, Rio-ban nem így működik?

Szóval? Tud valaki erre válaszolni?

2007.02.01.
Computer literacy

Vagyis számítógép írástudás tükörfordításban. (Computer literate az, aki alap felhasználói szinten elboldogul egy számítógéppel). Mert én megrettenek tőlük, komolyan mondom, hogy megrettenek tőlük. Mindenki tudja rólam – vagy aki nem, az majd most – hogy a szó legszorosabb értelmében vett felhasználó vagyok, aki csak használni akarja a dolgokat, nem akar tudni azok működésének mikéntjéről. Nem akarok bütykölni, meg hardver-kompatibilitást ellenőrizni, nem akarok hardverelemeket cserélgetni, nem érdekel, hogy milyen foglalatba milyen proci megy bele, és mi is az észveszejtő különbség a DDR és a DDR2 között. (Többek között ezért is vettem Macintosht, sőt, ezért vettem egy erős Macintosht.)

Ha nekem autóm, motorom lesz, akkor én azt nem fogom akarni szerelni, nem fogom a vasárnapjaimat könyékig olajosan tölteni. Van, akinek ez fun, nekem inkább többemeletes szopás, aminek egyáltalán nem kívánok részese lenni. Ugyanakkor nem hiszek az új autókban (konzumerterméknek tartom őket), de az életemet is rábíznám a kis huszonkét éves (!!!) Mercinkre, aminek csak négy sebessége van, és két literes motra, néha olajat kell benne cserélni, egyébként meg huszonkét évesen is leszakítja az arcodat a helyéről, és szeret szabályt szegni (a százas sebességkorlátokat rendszeresen figyelmen kívül hagyja). És élvezet neki nyolcvannál hármasban odalépni, és száztíznél hörgő motornál váltani a négyest. Persze onnantól már nem lehet vigéckedni, mert a vége valahol száznegyvennél van, azt még utazóban szereti, de százhatvannál már gyilkosságot kísérlünk meg. Ja, és ha egyszer roncstelepre kerül, akkor abból a vasanyagból az esztergomi Suzuki gyár egy hónapig ellesz.
Na, de elkanyarodtam. Szóval nem akarok szerelni, se hardvert, se motort, se autót. Én egyet várok el a dolgoktől: minél kevesebb karbantartással működjenek, minél hosszabb ideig (erre a Windows XP alapból és “mezítelen állapotában” képtelen, lássuk be!!!)

A lyúzerektől indultam el, ők lennének ennek a postnak a fő témái. Ők tényleg ijesztőek, ijesztőbbek, mint a Microsoft óriása maga, ijesztőbbek mindennél. Miért? Hát mert félelmetes, hogy úgy akarnak számítógépet használni, hogy egy kicsit sem gondolkoznak, illetve a számítógépes rutinjaikon egy kicsit sem akarnak változtatni. (Nem karbantartásról beszélek, hanem fícsörökről. Hasznos fícsörökről.) Hozok néhány példát:

  • Egyik kedves ismerősöm Firefoxot használ, ami önmagában nézve dícséretes. De több weblap böngészése esetén mit csinál? Leminimalizálja a Firefoxot, kétszer az asztalon lévő ikonra klattyint, és jaj, de jó, új Firefoxom van. Az, hogy már nyitva van tíz, az kit érdekel. (Ugyanez vonatkozik bármilyen applikációra, amiből több kell, mint egy.)
  • Fel sem merül benne, hogy az MSN-es beszélgetései loggolhatóak, illetve loggolásra kerülnek. Minden MSN beszélgetés úgy végződik, hogy a beszélgetésnek az elejére görgetünk (hosszú beszélgetés esetén ez két óra, simán, a csúszka megragadását nem ismerjük), ott lenyomuk a bal egér gombot, óvatosan a végéig görgetünk (ha útközben elbasszuk, akkor megint elölről), aztán jobbklikk (ha elbasszuk, mert hirtelen a jobb-bal konfúzió viharába kerültünk, akkor elölről), szóval jobbklikk, másolás, aztán Start menü, Word, jobbklikk, beillesztés. Aztán file menü, Mentés, Dokumentumok per “MSN Csetek” 070201 Ferivel zokniról.doc és Oké.
  • A feladatok váltása csak és kizárólag a tálcán keresztül történik.

A probléma nem az, ha valaki nem tud valamit felhasználóként, hanem az, ha egy tökjó dolgot (firefoxban ilyen a file->new tab vagy simán a ctrl+t, ami új böngészőtabot nyit, ilyen a ctrl+n a Wordben, ctrl + a, ami mindent kijelöl) nem hajlandó használni a saját stupid, csontvelőig beégett rutinjai miatt.

És akkor most jaj, nehogy előhozzátok, hogy de ha nem akarok könyékig olajos lenni, akkor miért várom el másoktól, hogy megfelelő módon használjanak számtekkel kapcsolatos dolgokat. Nem, nem várom el. De a két dolog (szerelés vs. megfelelő módon használás) nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az autót vezetni tudd, meg kell csinálni a jogsit. Ahhoz, hogy számítogépet használni tudj, legalább a programok alapszintű ismerete kell. Ha profi módon akarsz vezetni, akkor sokat kell vezetned, szemináriumokra kell/lehet járnod (és még mindig nem kell kinyitnod a motorháztetőt). Ha megfelelő módon akarsz felhasználni, akkor sokkal egyszerűbb a dolog: lesni kell. Kérdezni. - Fú, mivel illesztetted be? – Ctrl+X-szel. – És mivel váltottál át erre a programra? – Alt+Tab-bal. – És hogy váltottál a firefox tabjai között? – Ctrl+Tab-bal.

Egyszerűen aki számítógéppel akar hatékonyan dolgozni, annak muszáj érdeklődnie egy picit a programokkal kapcsolatban, különben frusztrált júzer lesz, aki feldühödik attól, ha a kis piros ikszre klikkelve nem tudja lezárni a programját (rendszer-erőforrások százon, proci százon, ja mert 15 firefox, meg ugyanennyi word…), és nem veszi észre azt, hogy Application not responding. Ha tudja, hogy ilyenkor Ctrl+Alt+Del kombóval előhozható az alkalmazások listája, és lelőhetőek a beragadt programok (a válasz nem a power gomb, tényleg nem az…), akkor már kevésbé frusztrált júzer lesz. És ha pedig tabokat használ az ff-ben új böngésző nyitás helyett, akkor már szinte nyugodt és mosolygó júzer is lehet belőle. Egy nap, majd. (Ha van helyette, aki vírust írt, meg upgradel, és karbantartja a pécét annyira, hogy neki már csak használni kelljen.)

Amúgy kinek milyen halálközeli lyúzerélményei vannak? Tényleg kíváncsi vagyok. Számomra már az megrökönyödést okozott, hogy Marie digitalizál, valamint jútyúbra feltölt. (És make no mistake, ő nem tartozik a lyúzer kategóriába, de nem gondoltam, hogy a computer literacy ilyen szintjére is eljutott már). Ugyanakkor szinte megbocsájthatatlan, hogy jégtáncot digitalizál, ami számomra teljesen undorító és fasztalan sport.